#10napPuglia – Bari (2019.04.19)

Elkezdődött életem eddigi legnagyobb kalandja. 10 nap alatt, egy hátizsákkal, kettesben az apukámtól húsvétra kapott plüss “flamingó-nyúllal” bejártam az olasz csizma sarkát. Pugliai utam első bázisa Bari volt. Nem vártam tőle sokat, viszont annál többet kaptam. Óvárosa első látásra elvarázsolt, rögtön éreztem, hogy ide még sokszor vissza fogok térni.

A történet úgy kezdődött, hogy húsvétkor mennem kell valahova, mert hát 4 napos hosszú hétvégén csak nem maradhatok otthon… 🙂 Pugliával már szemeztem egy ideje, 4-5 napra megfelelőnek is tűnt. Odafele útra megcsíptem egy olcsó jegyet, de mivel a keddi visszaút már egy kisebb vagyon lett volna, úgy döntöttem maradok vasárnapig, kiveszek 4 nap szabit és 10 nap alatt keresztbe-kasul körbejárom a régiót. Először soknak tűnt a 10 nap, később már kevésnek… 😂 13 várost jártam be végül, ami jelentős tervezést/szervezést is igényelt.

Tervezés, pakolás, INDULÁS!

Miután megvolt a körülbelüli terv, hogy mik lesznek a „must see” célpontjaim, nekiláttam a szálláskeresésnek. Mivel tömegközlekedéssel kellet mindent megoldanom, fontos volt a megfelelő bázishelyek megtalálása. Végül mindent jól átgondolva 2 éjszakát Bariban, 3 éjszakát Leccében, 3 éjszakát Tarantóban és 1 éjszakát Materában töltöttem. 1 főre nehéz jó ár-érték arányú szállást találni, de sikeresen megoldottam, a tarantói extraolcsó szállásnak köszönhetően átlag kb. 6 ezer Ft/éjszaka áron.

A következő kényes pont a csomagolás volt. Mivel nem akartam bőröndöt huzigálni magam után (na meg plusz pénzt fizetni priorityre 😀 ), elhatároztam, hogy bizony minden be fog férni egy hátizsákba. Kipróbáltam hát a feltekergetős technikát, ami nagyon hasznosnak bizonyult! Még számomra is hihetetlen mennyiségű holmit voltam képes belezsúfolni egy sima kézipoggyász méretű táskába. 😱

Pénteken 10:40 kor indult a gépem, és rögtön egy meglepetés fogadott. Nagyon szerettem volna a Wizz Air 100. gépével utazni, és láss csodát… 😍

Helló Bari! – avagy hogy jussunk be a városba szinte összelapítva, viszont olcsón ingyen és jókedvűen 😀

Bari városába bejutni a reptérről vonattal (5 EUR – kb 20 perc) vagy a 16-os busszal (1-1,5 EUR – 35-75 perc…ahogy sikerül 🙂 ) lehetséges. Nos én hősiesen az olcsóbb buszt választottam. Mikor megérkezett, a sofőr hevesen integetve, magyarázva feltessékelt mindenkit a buszra. Mint kiderült, elfogyott a jegy, így mindenki ingyen utazott …  😍

Egy fél embernyi ülőhelyet szerezve nyomorogtam végig a kb 1 óra 15 peces utat. Visszafelé ugyanez az út (csupán 10-15 km) kb 35-40 perc volt, szóval meggyőződésem, hogy valamiféle tér-idő csapdába kerülhettünk 😀 Közben google mapson lestem, hogy merre járunk, majd mikor úgy éreztem, hogy ennél közelebb már nem leszünk a szállásomhoz, megpróbálkoztam a leszállással. Csak szépen, halkan, nőiesen… 😀 Mondanom sem kell, ez így nem igazán működött. Viszont egy közelben álló olasz félisten, meglátva bennem a megmentésre szoruló királylányt, pikk-pakk elintézte nekem a kiutat! Persze nálam csöppet hangosabban és erélyesebben…. olyan olaszosan 😀

Irány a tenger és a csodás Bari Vecchia!😍

Gyorsan felkutattam a szállásomat, útközben megjegyezve pár szimpatikus és nagyon olcsó reggeliző helyet (cappuccino+croissant csak 1,3 EUR?!😱) Lecuccoltam, majd a tengerpart felé vettem az irányt.

Elsétáltam egy darabig a központtól kifelé a lungomarén, ücsörögtem picit az óriáskerék lábánál, hallgatva a tenger csobogását, majd elindultam felfedezni az óvárost.

És itt kezdődött minden! 😍 Itt volt az a bizonyos pillanat… A pillanat, amikor menthetetlenül beleszerettem Pugliába. 😍

Éppen szieszta idő volt, amit errefelé elég szigorúan vesznek. A turistás, ajándékboltos utcáról letérve egészen nagy nyugalom és az ezernyi frissen kiteregetett ruha illata fogadott. Gyönyörű színek, virágok, parkoló motorok, néha lepukkant, kissé romos – de épp így, ettől gyönyörű épületek, a kapuk elé kitelepülve szorgosan orecchiette tésztát készítő nonnák, szinte minden kapu mellett megtalálható szentképek és szobrocskák…  Nekem ez az igazi Itália! 😍

Sokaktól olvasom, akik a régióban járnak, hogy Bari nem nagy durranás, csak azért jó, mert közlekedési csomópont… Ok, a modernebb belváros nem egy nagy szám, de az óváros szűk, kanyargós kis utcái nagyon hangulatosak! Közülük néhány zsákutca, pillanatok alatt el is tévedtem, viszont bárhol is kötöttem ki, minden sarkon újabb és újabb mosoly ült az arcomra 🙂

Ugyan nem vagyok vallásos, de építészetileg imádom a templomokat! 😍 Ahova lehet, be is nézek pár perc erejéig, és errefelé igazán el voltam kényeztetve, hisz szinte mindenhova ingyenes volt a belépés! Bari egyik legjelentősebb látnivalója a Basilica San Nicola, mely jelentős zarándokhely, hisz itt nyugszik névadója, Szent Miklós, vagyis a MIKULÁS! 😀 A templom előtti téren van is róla egy szobor, melyet a 2007-ben ott járt Putyin ajándékozott a városnak.

A város másik jelentős templomát, a Cattedrale di San Sabinot is érdemes megnézni kívülről belülről egyaránt. A belépés ide is ingyenes! Kevésbé híres és kisebb is mint a bazilika, viszont nekem jobban tetszett 🙂

Össze-vissza tekeregve, átérve a nem túl nagy óváros túloldalára, a Castello Normanno-Svevo előtt találtam magam. Ez az egyik legnagyobb vár Pugliában. 1132-es építése óta lerombolták, újjáépítették, majd restaurálták. Jelenleg szinte új állapotában látható. Mivel épp befáradtam picit, sokáig elidőztem a vár körüli falon ücsörögve. Csak bambultam ki a fejemből, nézve a lassan életre kelő utcát, na meg a fura pirospaprika – szobrokat a várkertben 😀


Vacsora előtt még kicsit visszatértem a szállásra a kabátomért és némi telefon töltés se ártott. Bari újvárosi része mint mondtam nem épp az a “hűha” kategória, viszont a Corso Vittorio Emanuele pálmafákkal sűrűn tarkított része eléggé pofás! 😍 Itt már látszott, hogy tényleg kezd ébredni a város a sziesztából, a padok tele voltak hangosan, mutogatva magyarázó bácsikkal. Néhánytól egy-egy abszolút kedves és nem túl tolakodónak tűnő „Ciao Bellissima!”-t is bezsebeltem 😀

A tökéletes első vacsora 😍

Bármerre megyek/megyünk, szinte mindig utánanézek Tripadvisoron a helyi olcsó, de jó éttermeknek/puboknak. Na ez az út valamiért egy nagy kivétel volt. De lényeg a lényeg, magamtól is betévedtem egy eléggé jó ajánlásokkal büszkélkedő helyre. Csak sétálgattam az esti fényekben, és egyszer csak egy gyönyörűen kivilágított térre értem.

Rengetegen falták a pizzát papírdobozokból. Bementem a pizzériába (Pizzeria Di Cosimo Mauro), húztam egy sorszámot, kértem egy jó Margheritát egy pohár finom Primitivóval, és beépültem a környezetbe. Hát itt aztán tényleg szinte csak helyiek voltak. 😀 A pizza extravékony és extrafinom, a bor pedig ütős és illatos volt.

Miután a pizzát befaltam, átengedtem az asztalt másoknak és leültem a kőre a borommal. „Salute” –szóltak oda, majd miután egymás felé emeltük poharainkat, előkerült egy gitár és egy idősebb bácsi énekelni, a körülöttem rohangáló kislányok pedig táncolni kezdtek. Amíg meg nem látták a flamingómat, ami rögtön kisebb gyereksereget vonzott maga köré 😀 😀

Hazafelé még leugrottam a partra fotózni párat az esti fényekben, aztán belekeveredtem egy nagy húsvéti körmenetbe. Fantasztikus hangulat volt mindenfelé, alig akartam hazaindulni. Viszont nagyon késő volt már és másnap reggel korán kelés, új kalandok és a csodás Polignano a Mare várt…. Buona Notte Bari!

Please follow and like us: