Prágai hosszú hétvége 2019.03.14-17.

Csodás történelmi látnivalók, hangulatos óvárosi utcácskák, meghökkentő, néha bizarr köztéri szobrok, kacsacomb nédlivel, sok finom sör… Ez Prága! Az ünnepi hosszú hétvégét alaposan kihasználva, megpróbáltam minél jobban bejárni a várost, de persze legközelebbre is tartogat még látnivalókat.

Ez volt a 3. prágai látogatásom. Az elsőből (9-10 éves lehettem) kb. annyira emlékszem, hogy „van ott valami híres óra”. 🙂 A második alkalom tavaly, 2018. januárban volt apukámmal. 😍 Akkor elég rövid időt töltöttünk a városban, hiszen egy hirtelen ötlettől vezérelve vettünk 2 extra olcsó repjegyet , amivel szombat délután érkeztünk, vasárnap kora este pedig már indultunk is haza. A rövidke időbe azért persze belefért egy esti evés-ivás, egy délelőtti városnézés, közben pedig az elmaradhatatlan sörözgetés erre-arra. 🙂

Majdnem itthon ragadtam… 😱

Ezúttal a március 15-ei hosszú hétvégére szerettem volna úticélt találni. Úgy gondoltam, egy hétvégi városnézős, sörözős kiruccanásra Prága épp jó lesz. Ezúttal vonattal/flixbusszal utaztunk, mert árban és indulási időpontban is jobb volt, mint a repülő.  Hogy minél jobban kihasználjuk az időt, 14-én este már el is indultunk. Bár nem sokon múlt… A budapesti 9-es busz kb egy óra alatt ért a Flórián térről a Nyugati pályaudvarra (ez általában 20 perc). Még jó, hogy úgy indultam, hogy korábban odaérjek, mert így az utolsó métereken futva ugyan, de épp elértem a vonatot.

Hajnali 1 körül értünk a szállásra, majd körbenéztünk kicsit a környéken, hátha találunk még valamit éhen-, és szomjan-halás ellen 😀 Hááát… szinte minden zárva volt már, így a sör kimaradt, cserébe viszont találtunk egy sarki kebabost, aki aranyáron adott mindent, az éjjel-nappaliban pedig sikerült ezer forint körüli összegért megvennem a leggagyibb ásványvizet. Ennél már csak jobb lehet… 😀 És lett is!!!

Táncoló Ház

Péntek reggel megkezdtük városnéző körutunkat. Az első célpont a Petrin domb és az ott álló kilátótorony volt. Odafelé kisebb kitérővel megnéztük a Moldva partján álló Táncoló Házat (Tančící dům – szerintem baromi cuki a cseh neve 😍 ) Egy II. világháborúban lebombázott ház helyére épült 1996-ban, Frank Gehry és Vlado Milunic tervei alapján. Az irodáknak otthont adó épület a különleges, táncoló párra emlékeztető formájával vonzza a turistákat, köztük engem is.

Petřín domb

Átsétálva a Moldva túloldalára a Petřín sikló felé vettük az irányt. Útközben vettem pár tömegközlekedési jegyet (a siklóra is érvényesek!), melyekre egyelőre sajnos semmi szükségünk nem volt, mert hát mikor máskor lenne épp karbantartás, ha nem akkor, amikor én ott vagyok… 😀 A sikló, ha éppen működik, 5 perc alatt teszi meg a 130 m-es szintkülönbséget. Mondanom sem kell, hogy gyalogosan ez „kissé” több volt, és fárasztóbb is, de a szép kilátás kárpótolt az erőfeszítésért. 🙂

Felérve Prága „Gellért-hegyére” megnéztük Prága „Eiffel-tornyát”. A prágaiak, a Párizsi Világkiállításról hazatérve döntöttek úgy, hogy építenek egy, az ottanira hasonlító, saját tornyot. Az 1891-ben épült szerkezet a maga 63,5 méterével jóval kisebb ugyan mint francia „nővére”, viszont mivel egy domb tetején áll, mégis magasabban van a csúcsa 😀

A Petřín számos látnivalójával (Éhségfal, tükörlabirintus, Szent Lőrinc katedrális… ) , parkjával és gyönyörű panorámájával remek kiránduló- és pihenőhely.

Lefelé menet már erősen kolbászért és sörért sikított a szervezetem, szerencsére épp kinyitott a felfele menet már kinézett kis fedett kerthelyiség, ahova pont időben húzódtunk be a hirtelen érkező eső elől. ☔

Lennon-fal 😍

Következő célpont a Lennon-fal volt. Imádom!!! 😍 Mire odaértünk, a nap is kisütött végre🌞

A Máltai Lovagrend kertjének falára kezdetben a szocialista rendszert bíráló szövegeket festettek, majd Lennon halála után kerültek fel rá dalszövegei, idézetei, arcképe és pacifista üzenetek a rendszerkritika mellett.

A falat többször lefestették, 2014-ben egy művészcsoport lemeszelte az egészet, kiírva rá: Wall is over. Azóta persze újra tele lett, folyton változik. Nekem kihagyhatatlan hely. 😍

A Prágai vár

Lassan újra korgó gyomorral felsétáltunk a várba, ahol a társaságra való tekintettel most beértem egy kisebb sétával (majd legközelebb jobban körbejárom! )

Nyugodtan rá lehet szánni akár egy teljes napot Európa legnagyobb várkomplexumának bejárására. Története a 12. századig nyúlik vissza, azóta háborúk, tűzvészek, felújítások és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos épületeket (palotákat, erődítmények, templomokat) láthatunk. Sétálni a várban ingyenes, viszont, ha be is szeretnénk menni egy-egy templomba, múzeumba, akkor érdemes a különböző kombinációs (A,B,C) jegyek közül válogatni, így jobban megéri, mintha mindenhova külön vennénk meg a jegyet.

A rövidke séta alatt azért legalább a gyönyörű Szent-Vitus Székesegyházat megnéztük. Csehország legfontosabb temploma majdnem 600 éven át épült 1929-es elkészültéig, és ez meg is látszik a sokféle építészeti stílus keveredésében.  Itt őrzik a koronázási ékszereket, itt van több király végső nyughelye, és itt található Zsigmond, az ország legnagyobb, 15 tonnás harangja is. Egészen sokáig el tudnék gyönyörködni benne, elölről, oldalról, hátulról… mindenhonnan gyönyörű.

Vadas, knédli, sör, sör, sör…

Bár én délelőtt jóllaktam a kolbásszal, de fél 3 környékén megadtam magam és beültünk egy barátnőm által ajánlott önkiszolgáló étterembe, ahol az óvároshoz képest korrekt áron, finom helyi ételeket lehet kóstolni. Az én vadasom tényleg szuperfinom volt 😍

Kaja után még jó lett volna egy kis nézelődés a környéken, de az eső is elkezdett esni, meg hát Szabolcson is látszott, hogy a háta közepére nem kívánja, inkább már sörözne 😀 Így hát elindultunk a Venczel tér irányába, megkeresni az ugyancsak ajánlott Výtopna Railway Restaurant-ot. Útközben még beszaladtunk a szex múzeum előterébe, ahol a gonosz szék azt mondta, hogy fagyos és hideg vagyok 😀 😀

A Výtopna Railway Restaurant irtó szuper hely. Az egész helyen keresztbe-kasul sínek futnak az asztalok körül, és be az asztalokra 🙂
A sínek mellett néhol egész pofásan kiépített terepasztal van házakkal, vasútállomásokkal. A sör mellé egyszeri alkalommal meg kell venni egy vonatjegyet, és onnantól kis vonatokkal viszik ki az italokat az asztalokhoz.
🍺

Néha egy-egy vonat eltévedt, megállt mellettünk, majd mikor furán néztünk rá, mivel nem rendeltünk semmit, szépen csendben tovább gurult és bepróbálkozott a következő asztalnál. Amúgy itatós egy marketingje van, hisz a “pincérkedő” kisvonatok újabb és újabb körök rendelésére ösztönzik az embert 😀

Jópár sör után elindultunk hazafelé, de még útközben harapnivalót kellett keresni. Beugrottunk az ugyancsak ajánlott U Zajíce -ba. Én a késői ebéd után itt már csak egy sört ittam, na meg Szabolcs maradékát falatoztam be, mivel neki (szerencsémre :D) itt sem ízlett a kaja… Kedvezményt adtak, ha valaki feltölt egy képet instára/facebookra, vagy értékelést ír tripadvisoron. A hely egy pince, térerő nulla, kint meg szakadó eső… Sebaj, kihívás elfogadva, kedvezmény megszerezve 😀 😀

Vyšehrad

A szombati napnak csak délután kezdtünk neki, a szakadó esőnek és az esti sörözéstől picit kóválygó gyomromnak köszönhetően. 😂 Egy gyors reggeli (vagyis inkább ebéd :D) után Vyšehrad felé vettük az irányt.

Vyšehrad egy történelmi városrész, mely az Újvárostól délre, a Moldva partján helyezkedik el, alapítása a 9-10. századra vezethető vissza. Kedvelt turista célpont, ám mégsincs tömegnyomor, így tökéletes választás volt a szombati délutánra. Felsétálva végre megláttam, honnan is fotózzák a szebbnél szebb képeket a várost kettészelő folyóról. 😍

Csodás a kilátás, csak akkor lehetett volna még jobb, ha kevésbé borongós az idő. De legalább végre nem esett, az is valami… Végigsétáltunk a várfal mellett, megnéztük a Szent Péter és Pál-templomot, valamint a mellette fekvő sírkertet, ahol többek között Antonín Dvořák és Jan Neruda is nyugszik.

Irány a Kehely! 🍺

Visszafelé úgy döntöttünk nem metrózunk, inkább átsétáltunk a Nuslei-hídon. A hatalmas viadukt végeláthatatlan hosszúnak tűnt, azt hittem sose érünk át (bár ebben közrejátszhatott a kisebb tériszonyom is 😀 )

Még a domb tetejéről kiszúrtam egy épületet, amire elsőre azt hittem, hogy templom. Na hát teljesen véletlenül pont belebotlottunk, majd miután már mindenféle ötleteink voltak, hogy mi is lehet, kiderült, hogy kórház. Hát elég pofásan néz ki 🙂

Prága leghíresebb Švejk étterme az U Kalicha, vagyis a Kehelyhez címzett söröző. A Kehely Švejknek, és persze írójának, Jaroslav Hašeknak hála lett felkapott. A vendéglő híres dísze pedig Ferenc József arcképe a légypiszokkal:

– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon – szólalt meg egy idő múlva –, éppen ott, ahol most a tükör lóg.
– Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell ez nekem?

Jaroslav Hašek : Švejk

Ha rákeresek az étterem nevére, mindenhol azt olvasom, hogy mennyire híres, hogy napjainkban már szinte zarándokhely. A tavalyi vacsoránkhoz előre foglaltam (mert állítólag mindig rengetegen vannak), a gps pedig jól elvitt egy hasonló nevű ,de teljesen másik helyre, nagyjából 1,5 km-el arrébb. Ekkor volt még 10 perc a foglalt időpontig, így a tüdőnket kiköpve, futva, az utolsó métereket pedig már szinte csak mászva tettük meg, nehogy odaadják valakinek az asztalunkat. Beesve az étterembe megkérdeztem, hogy hova ülhetünk, erre a bácsi körbemutatott a szinte teljesen üres helyen, hogy ahova csak akarunk… 😀 😀

A tavalyi nagy loholásból okulva, most nem aggódtam túl a dolgot, egyszerűen csak besétáltunk. Most sem voltak túl sokan, és szinte minden asztaltól csak magyar szó hallatszott. Mondjuk ez az egész városra jellemző volt, köszönhetően a március 15-ei hosszú hétvégének. 😀

Itt végre Szabolcsnak is ízlett minden 😀 Kipróbáltunk köretnek a knédli helyett valami kacsazsíros krumplis finomságot, ami nagyon bejött mindkettőnknek.

A pincér bácsi, aki magyarul is beszél pár szót (nem csoda, ha egész nap azt hallja 😀 ) ugyanaz volt mint tavaly. Miközben valamit magyarázott, sikeresen végigcsurgatta rajtam a kacsán lévő szószt, majd kelletlenül hozott 1 db plusz szalvétát, hogy azzal töröljem le a karomon, pólómon, nadrágomon végigfolyó barna trutyit 😱 Pfff… Gondoltam, ezek után legalább kapok cserébe egy ajándék sört, de neeem, még hevesen magyarázta a végén, hogy mennyi borravalót adjak… 😱 Lehet, hogy a „fantasztikus” kiszolgálás miatt vannak mostanában kevesebben?!

Cross Club – A legszuperebb steampunk söröző

Fiatal volt még az este, metró jegyünk is maradt még (a nem működő sikló miatt ugyebár… 😀 ), ezért úgy döntöttünk, megnézzük azt a steampunk sörözőt amit ugyancsak barátnőm ajánlott. Eléggé messze van, de baromi jól néz ki 😀 Kikértük a sörünket, utána meg vagy 10 percig csak fotózgattunk 😀

Kafka azt se tudta, hol áll a feje… 😀

Vasárnap reggel, miután kicsekkoltunk a szállásról gyorsan elugrottunk a pályaudvarra letenni a hátizsákokat a csomagmegőrzőbe. Útközben megnéztük Kafka mozgó fejét 😀

Alkotója, David Černý, fura szobrairól ismert kortárs cseh művész. Az évek alatt jó pár szobra növelte a prágai látnivalók számát. Én kifejezetten rajongok a stílusáért. 😍 Láttuk pár alkotását, de sok kimaradt, így ha legközelebb Prágában járok, tuti csinálok egy David Černý – túrát is 🙂

Egyik híres műve a különleges fej, melyet Franz Kafka: Az átváltozás című műve ihletett.
A 2014-ben kihelyezett szobor 11 méter magas, 39 tonnás, különlegessége pedig, hogy a 42 rozsdamentes acélból készült. Az acélrétegek külön-külön mozognak, így Kafka arca folyamatosan mozgásban van, átalakul.

És ha már szobrok: Semmi infót nem találtam róla, de nagyon tetszett ez a szobor együttes a Ferencesek kertjében:

Az Orloj és az Óváros tér

A Lőportorony alatt átsétálva jutottunk az óváros térre, pont jókor, csak 10 percet kellett várni az Orloj óránkénti játékára.

Az Orloj a városháza oldalán található, a világ legrégebbi, még ma is működő csillagászati órája. Minden egész órában kinyílik két ablak a felső részén, és megjelenik a tizenkét apostol. Több legenda is fűződik az órához, az egyik szerint az órát Hanus mester készítette, akit a város elöljárói megvakítottak, hogy mesterművét ne készíthesse el újból, más városokban. Halála előtt Hanus mester a kezét a fogaskerekek közé tette, az órát pedig ezután 100 éven keresztül senki sem tudta megjavítani. 😱

Mikor 2018 januárban ott jártunk, az órát épp felújították, így gyerekkori látogatásom óta (amiből szinte csak az erre emlékszem 😀 ) már nagyon vártam, hogy végre megnézhessem. 😍

Károly-híd

Kiszabadulva az órajátékra összegyűlt tömegből a Károly-híd felé indultunk. Másoknak szerintem az egyik első állomás Prágában, nekünk az utolsó napra sikerült ide is eljutni 😀 😀

Az Óvárost a Kisoldallal összekötő hidat IV. Károly építtette az 1342-es jeges árban megsemmisült Judit híd helyére. A király asztrológusok és kabbala szakértők segítségét kérte, hogy számolják ki, mi a legjobb időpont az építkezés kezdéséhez. Az alapkövet így 1357. év 7. hónapjának 9. napján, 5 óra 31 perckor helyezték el, viszont a híd csak 1402-ben lett kész. Áttolakodtuk magunkat az Óvárosi hídtorony alatt, majd a lökdösődő tömeg ellenére is élvezve a gyönyörű kilátást, végigsétáltunk a hídon.

Egyszer csak nagyobb csoportosulás tűnt fel a híd jobb oldalán. Mindig sokan várakoznak itt, hogy megérinthessék Nepomuki Szent János szobrát. A legenda szerint szerencsét hozó (teljesül a kívánságod, amire közben gondolsz) simogatástól két helyen is egészen fényes már a szobor alja. 🙂 Nem vagyok épp babonás, de azért naná, hogy megsimiztem én is. 😀

Kampa – sziget

A híd tövében a parton ücsörögve fotózkodtunk picit, majd a sokszor „Prága Velencéjeként” is emlegetett Kampa-sziget felfedezésére indultunk.

Nem rossz, nem rossz… de csatornák tekintetében azért én inkább maradnék az igazi Velencénél 😀

Egészen szürreális dolgokba akad itt az ember. David Černý óriási Baby szobrai, a parton sorakozó sárga pingvinek… 😱🐧

A Kampa múzeumnak csak a kertjén sétáltunk át, de felkerült a legközelebb megnézendők listájára. A Kafka múzeum kertjében pedig még egy utolsó Černý szobrot láthattunk: két férfit, ahogy egy Csehország alakú medencébe pisilnek 😀 😀

Hajókázás a Moldván

Mivel még volt időnk bőven és az időjárás is kegyes volt, úgy döntöttünk, hogy hajókázunk egyet. Mivel a kp-nk fogytán volt, gyorsan befutottunk az első, leglehúzósabb váltóba. 😱 Na de így jár aki nem gondolkodik előre. A hajókázás közben döbbentem rá, hogy még miket akartam megnézni, mennyi minden marad legközelebbre (Metronóm, Tv-torony…).

Miután kikötöttünk, vacsiztunk egy utolsót, majd megtaláltuk a hőn áhított, igazán autentikus, saját sört kínáló szuper cseh sörözőnket, az U Tří růží-t. 😍 🍺 Az este hátralevő részét a csapon lévő finomságok végigkóstolásával töltöttük, majd elindultunk a pályaudvarra.

Hát őszintén szólva nem ez lesz a kedvenc vasútállomásom… Drágább kávét ittam mint bármelyik menő, reptéri kávézóban (pedig azt hittem az a plafon
😱 ), majd úgy bolyongtunk, mint valami labirintusban, alig találtunk ki a flixbus megállójához. 😀


Reggel fél 7 körül érkeztünk vissza Budapestre, ahol már kíméletlenül várt a hétfői munkanap.

Az tény, hogy Prágában egyre több a turista, (főleg egy ünnepi hosszú hétvégén), a városközpontban lévő helyek drágulnak, némelyik természetesen még lehúzós is…. De mindez szerintem bármelyik felkapottabb városban így van. Viszont gyönyörű és érdekes dolgokat láthattam, jókat ettem és ittam. (Kettőnk közül legalább én jól éreztem magam 😀 )
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy szeretem ezt a várost, és mindenképp visszamegyek megnézni és megkóstolni még jó pár dolgot. 😍 És mindenképp beszerzek egy prágai sörkalauzt!!!

Please follow and like us: